Honnan is indultunk?

2021.05.18

Emlékszem amikor Ónix hozzánk került.

Számomra több szempontból is különleges volt mert egyrészt nemrég költöztünk új lakásba és még sosem tartottam kutyát bent. Vidékies felfogással szent meggyőződésem volt, hogy a kutyának egy nagy tágas kert a legideálisabb.

Nem voltam egy türelmes típus és halogatni sem szeretem a dolgokat így már előre bevásároltunk neki, mert mindketten éreztük, hogy ő igenis jön velünk még úgy is, hogy egyszer sem találkoztunk vele. A látogatást követően még megvettük számára a szükséges hámot és másnap már jött is hozzánk. Nem tagadom, hogy rengeteg kétségem volt és néha még a mai napig is van, de melyik kutyamami nem kételkedik önmagában ha a kedvencéről van szó.

Fajtamentéstől fogadtuk be, (bár elég kevés volt belőle az adott fajtából, alig észrevehető) és korábban nyersen volt, sajnos mindketten tudtuk, hogy nem kiegyensúlyozott módon táplálták ezzel az étrenddel.
Én eleinte teljesen elzárkóztam a nyers etetéstől mert rengeteg kérdésem és bizonytalanságom volt, (pedig Noéminak már jó pár éves tapasztalata volt ezzel kapcsolatban, hiszen ő így etette korábban is a kutyáit) így megegyeztünk, hogy tápot adunk neki. Ellenben hiába adtunk neki kiemelkedő minőségű tápot (gabona és szárnyastól mentesen, magas fehérjetartalommal, szárított belsőséggel, gyógynövényekkel) a széklet semmilyen formájában nem volt megfelelő.

A kezdetekben arra gyanakodtunk, hogy szimplán csak a változás az ami megviseli. Sok volt számára az új inger (költözés, hangok, szagok, emberek) és adjunk neki még egy kis időt amíg helyrejön. Néha voltak jobb pillanatok és néha voltak rosszabbak, ilyenkor persze arra gondoltunk, hogy valamit elkapott és beteg (bár a kedvén ebből semmi sem látszott) így majdnem másfél hetente jártunk orvoshoz vele.

Nem mondok hülyeséget ha azt mondom, hogy legalább 6 tápot kipróbáltunk és egyik sem hozott megváltás. Személy szerint én egyre mélyebbre süllyedtem a kétségbeesés gödrébe, a helyzetet az sem segítette, hogy éjjelente nagyjából 2 óránként keltünk fel lemenni mosdózni mert nem volt jó Ónix pocakja. Sőt végső soron még a főzéssel is próbálkoztunk ami hozott valamennyi könnyebbséget, de nem volt tartható állapot.

Az év eleje volt az ami meghozta a változást. Úgy gondoltam, hogy adjunk egy esélyt a nyersnek miután jobban beleástam magam és ebben láttam a helyzetünkre a megoldást. Végülis még néhány hígabb széklet ide vagy oda már nem nagyon változtatott volna a helyzeten.
Minden rendszert és elvet felborítva fittyet hánytunk a fokozatosság elvére és Ónix a legelső táljában már mindent kapott (hús, darált csont, belsőségek, szív), de ragaszkodtunk az egyféle húshoz ami nyúl volt nála. Mi teljesen kizártuk a csirkét, mert sajnos nagyon sok kutya már allergiás rá vagy későbbiekben tüneteket mutat, így szerettük volna erre már a legelején pontot tenni.
Visszatérve a fokozatossághoz, senkinek sem ajánlom a durr bele elvet és igenis fontos, hogy a lépésről-lépésre haladjunk, mert bár vannak kivételek és mi is abban a szerencsés helyzetben vagyunk, de sajnos lehetett volna rosszabb is. Számunkra azért is volt ez így könnyebbség, mert ő előtte is így evett, tehát nem volt ismeretlen számára ez az étrend, illetve a táp mellett (ami nem helyes) kapott néha egy kis leeső húst, belsőséget, szóval nem volt benne számára ismeretlen összetevő. 

Az első alkalom után nem vártam csodát és nem is számítottam semmire, de akkor először már az első tál után olyan székletünk volt, hogy csoda volt nézni. Kis mennyiség, kellemetlen szagoktól mentes, tökéletesen felszedhető.
Persze tápnál is voltak ilyen időszakok, így az elsőnek még nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, de napokkal később sem változott semmi.

Hamarosan azon kaptam magam, hogy egyre különlegesebb húsokat keresket, különböző kiegészítőket bújok és szinte már ezzel keltem, feküdtem.
Ónix nemsokára egy saját fagyasztót követelt magának és egy teljes saját polcot a kamrában (az a helyzet, hogy lassan a szekrénnyel is így leszünk annyi ruhájuk és pórázuk van a fiúknak).
Tudatosan kiépítve már hónapokra előre terveztünk kiegészítőkkel is, mit mikor fogunk majd használni kiegyenlítve a tulajdonságukat, hogy semmiben sem legyen hiány és mindent kapjon a szervezete.
Jómagam sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni. A változatosság, némi anatómia amivel egy-egy adag összerakásánál szembesültem.

Az új hús bevezetésénél viszont kellően előretekintők voltunk és fokozatosak, így ezekkel már aprénként haladtunk. Így értünk el a nyúltól a marháig, szarvasig, kacsáig, borjúig és bárányig. Sőt még mindig vannak olyan húsok amiket szeretnénk neki(k) adni csak még nem volt lehetőségünk beszerezni.
A végére már odáig jutottunk, hogy részben a franken prey-t is bevezettük a halnap keretében, tehát nálunk heti egy halnap van amiben egész prédával etetünk.

Mostanra már bátran mondhatom, hogy elmúltak ezzel kapcsolatban a kétségeim, bárkinek bátran ajánlom, mert legyen akármilyen hasfájós is a kedvence igenis van megoldás a helyzetre.
Ónix azóta is kirobbanó formában van, lefogyott ami sokat segített rajta és csodaszép izmokat, fényes és puha bundát növesztett egy jól összeállított, változatos étrendnek köszönhetően.
Remélem sikerült Téged is meggyőznöm arról ha esetleg kétségeid lennének miért vágj bele ebbe mihamarabb és ha szükséged van egy kézre ami vezet közben hozzánk nyugodtan fordulhatsz.